A hortobágyi puszta

A leghíresebb magyar puszta nemzetközi szinten is ismert és elismert. 1967-ben a Pro Natura akció keretében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt, hogy a hortobágyi puszta egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit nemzeti park formájában őrizze meg. Ennek eredményeként 1973-ban 51 ezer hektáron létrejött Magyarország első nemzeti parkja, az ország legnagyobb összefüggő védett területe. A puszta teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, a világörökség része, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely.

Emberek a pusztán

A fémkorszak népei, a népvándorlás kori kultúrák hagyományozták ránk a puszta több ezer éves, földből készült kurgánjait (vagy kunhalmait), amelyek a letűnt korok emberének a természethez, a pusztához fűződő kapcsolatairól tanúskodnak. Hortobágy a legkorábbi helységneveink közé tartozik. A Hortobágy folyót Hortubaguize (Hortobágyvize) néven már 1009-ben említik. Ekkor István király a folyó környékén lévő birtokai közül néhányat az egri püspökségnek adományozott. A középkori pusztai települések a 13.-15. században a tatár pusztítások következtében fellépő pestisvész és az élelemhiány miatt elnéptelenedtek. A pusztát Debrecen város vette birtokba. Külterjes, szilaj jószágtartást végeztek a pusztán, így virágozhatott fel a magyar szürke marha tartása és értékesítése.

A puszta ékszerei

Fontos kereskedelmi útvonal volt a pusztán keresztülhaladó „sóút”, mely az erdélyi sóbányákból vezetett Budára. A sóút mentén a mai napig állnak a pusztai pihenőhelyként megépített csárdák, „a puszta ékszerei” (Látóképi, Kadarcsi, Kishortobágyi, Nagyhortobágyi, Meggyes, Patkós, Kaparó). A vizes időszakban a pusztán a hidak jelentették a holtágakon való átkelés lehetőségét. A megélénkülő kereskedelmi és útforgalom tette szükségessé egy kőhíd építését. 1833-ban Povolny Ferenc tervei szerint készült el a pusztán a Kilenclyukú-híd, melynek tövében rendezték a híressé vált, 1892-től engedélyezett hídi vásárt.

A puszta egykor rendkívül buja növényzettel, erdőkkel, nádrengeteggel benőtt terület volt. A Tisza szabályozása után azonban kiszáradt, más természeti képződménnyé alakult. A puszta tehát legalább annyira emberkéz műve, mint a természeté.

A puszta élővilága és néprajzi értékei

A pusztán az állatokkal foglalkozás volt a döntő tevékenység és ez meghatározta az emberek életvitelét, ruházkodását, a néprajzi hagyományok kialakulását. Az ősi magyar állatfajták, a magyar szürke marha, a ló, a rackajuh és a mangalica sertés. A pusztai legeltető állattartás és az ökológiai környezet harmonikus egységet alkot. A pusztai szegénylegények betyárromantikáját is őrzi a puszta Pásztormúzeuma. A puszta olyan kultúrtáj, mely az ember és a természet kétezer éves, harmonikus együttműködésének kiemelkedő példája. Európa legnagyobb összefüggő, füves pusztája nem az erdők kiirtásával keletkezett, hanem a pásztorközösségek munkája révén, és képes volt megőrizni biológiai sokféleségét.

A Hortus Naturae Hotels vendégei szervezett programok keretében ismerkedhetnek meg a hortobágyi puszta világával.