Cím: 4071 Hortobágy–Máta
Telefon: 52/369–020
Fax: 52/369–027
E–mail: hortobagy@hnhotels.hu
A Hortus Naturae Hotels gazdag programokat kínál vendégeinek a Hortobágyon. Magyarország első nemzeti parkja 1999 óta a világörökség része kultúrtáj kategóriában. A Hortobágy a pásztorközösségek által megművelt terület, amely az ember és a természet kétezer éves harmonikus együttműködésének példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes, füves pusztája egyben az ország legkiterjedtebb természetvédelmi területe, amely több mint kétezer négyzetkilométeren fekszik.
A Hortobágy egykor rendkívül buja növényzettel, erdőkkel, nádrengeteggel benőtt terület volt. A Tisza szabályozása — 1855 — után azonban kiszáradt, más természeti képződménnyé alakult. A Hortobágy tehát legalább annyira emberkéz műve, mint a természeté. A Hortobágy az egyetlen olyan nemzeti park, amelynek területén gazdálkodás folyik. A hagyományos rideg állattartás — a génmegőrzés érdekében nevelt szürke marhák, rackajuh, mangalica, bivaly és sportlovak tenyésztése — mellett a Hortobágyon található a világ legnagyobb tógazdasága. A Hortobágy leghíresebb madara a daru, amely őszi és tavaszi vonulása idején mintegy ötvenezres rajban lepi el a pusztát, nemzetközi viszonylatban is számon tartott látványosságként. A darvak mellett a Hortobágy jellegzetes madarai a vadlibák, szárcsák, vízicsibék, gémek, ugartyúkok, a ritkán ma is látható túzok, a ragadozók közül pedig a parlagi sas, a kékvércse és a sólyom, amely a pusztaság szélein fészkel. A gazdag növény– és állatvilág egyedülálló biológiai egységet alkot.
Az ember jelenlétének legkorábbi jeleit a Hortobágyon a réz– és bronzkorban emelt, a köznyelv által — tévesen — kunhalmoknak nevezett kurgánok mutatják.

A kultúrtörténeti szempontból különlegesen fontos, mesterséges lakódombok, sírhalmok, őrhalmok és határhalmok régészeti szempontból is jelentős lelőhelyek. A középkorban épült a hortobágyi falvak többsége. A Hortobágyon keresztül vezető kereskedelmi útvonal, az úgynevezett sóút mentén, a 17. században születtek az első csárdák, amelyek 10–12 kilométerenként adtak szállást, ellátást az utazóknak. A pihenőhelyek egy része — Látóképi, Kadarcsi, Kishortobágyi, Nagyhortobágyi, Meggyes, Patkós, Kaparó csárda — ma is vendéglátóhelyként, illetve múzeumként várja a látogatókat. A Hortobágy egyik szimbóluma az 1827–ben épített Kilenclyukú–híd, amely a pusztának nevet adó vízfolyáson ível át.
Ma a Hortobágy döntő hányadát természetes élőhelyek, sziki gyepek, legelők, tavak és holtágak alkotják. A vizes élőhelyek a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig csaknem 350 madárfaj előfordulását regisztrálták itt.
A Hortobágy neve összefonódott az 1800–as évek betyárvilágának legendáival. A Hortobágy néprajzában a betyárromantika mellett elsősorban a pásztorélet hagyományai jelennek meg. A Kilenclyukú–híd melletti Hortobágyi Csárda és az egykori Nagyállás (szekérállás) épületében kialakított Pásztormúzeum, gazdag betekintést nyújt a néphagyományokba, míg a Körszín épületében a Hortobágyi Nemzeti Park kiállítása kapott helyet. Nyaranta az 1890–es évektől rendszeres Hídi–vásár vonzza a látogatókat.